Szerző: Dögei Ilona

Megjelenés: Kapocs, 2006. augusztus. V. évf. 4. szám: 2-13. oldal (A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet folyóirata)

A tanulmány egy kérdőíves kutatás eredményeit mutatja be. A kutatás az önkormányzati szintű szociális tárgyú helyi döntések meghozatalában – a törvényekben meghatározottakon túl – szerepet játszó szempontokat vizsgálja:

• a képviselők informáltsága a szociális ellátórendszerről;
• attitűdjeik a különböző klienscsoportok, illetve a szociális ellátások és a támogatások vonatkozásában;
• véleményük az állam és az önkormányzat közötti feladatmegosztásról;
• a képviselő-testület döntéshozatalának folyamat-jellemzői.

A kérdőíves kutatást előkészítésében, továbbá a kérdőív szerkesztésében részt vettek: Czibere Károly, Hodosán Róza, Korintus Mihályné, Papházi Tibor.

A kérdőíves felmérést a TÁRKI Rt. végezte reprezentatív mintán. A vizsgálatba 200 önkormányzat képviselőit kérték meg válaszadásra.

Az adatfelvétel időpontja: 2005. 05. 20 – 06. 30.

A kutatás legfigyelemreméltóbb megállapításai:

• A megkérdezett önkormányzati képviselők majdnem háromnegyede szerint a szociális juttatások célzottsága nem jó, mivel nem minden rászoruló részesül a településén szociális juttatásokban, illetve olyanok is részesülnek azokból, akik nem hátrányos helyzetűek. A „szociális háló tehát mindkét irányban, alul is, felül is lyukas” a megkérdezettek szerint.
• Ugyanakkor az önkormányzati képviselők jogszabályismerete hiányos.
• A képviselők támogatási hajlandósága a különböző társadalmi csoportok vonatkozásában szélsőséges, egyes csoportokat kifejezetten támogatná a többségük, míg más csoportok támogatását elutasítják.
• A megkérdezett önkormányzati képviselők, véleményeiket tekintve, megosztottak a tekintetben, hogy önmagában a hátrányos helyzet/ rászorultság jogot teremt a közösség segítésére, illetve a tekintetben, hogy a közösség felelősségvállalása feltételhez kötődjön.
• A hátrányos helyzetűek életkörülményeinek javítása elsősorban öngondoskodáson kellene, hogy alapuljon az önkormányzati képviselők szerint, másodsorban a család kötelessége a segítségnyújtás és csak ezt követi a kormány feladatvállalása, majd a helyi önkormányzatok, a helyi közösségek, kapcsolatrendszerek és a civil szervezetek feladatvállalása.