„Kérdés és válaszok”, avagy szegénység, energiaszegénység

 című szakmai konferencia

- emlékeztető -

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet „Kérdés és válaszok” című konferenciasorozatába illeszkedő, 2012. február 29-én tartott rendezvény témája a köznyelvben kihűlésnek hívott jelenséggel szoros összefüggésben álló, ám azon jóval túlmutató energiaszegénység volt. A résztvevők a hypothermia orvosi jellemzői, a kihűlés mint halálok, a diagnosztikai eljárások, illetve a felmelegítés lehetőségei mellett megismerhették az energiaszegénység hazai és nemzetközi mérési eszközeit, valamint szociális szolgáltatóknak az energiaszegénység kezelését célzó programjait, a kihűlés megelőzésére irányuló jó gyakorlatait.

Dr. Keller Éva az Igazságügyi Orvostan professzora, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézete igazgatója Halálesetek szociális vonatkozásai, különös tekintettel a kihűlésre címmel tartott előadást, az alábbi főbb megállapításokkal.

A kihűlés, illetve a kihűlés okozta halálesetek egy folyamat végét jelzik. Amit érdemes vizsgálat tárgyává tenni, az az út, amely ide vezet.

A kihűlés a hőháztartás zavara. Hőháztartásunkat részben a vegetatív, részben a szomatikus idegrendszer szabályozza, melyek védik a szervezetet a kihűlés ellen. A kihűlés folyamatában primer tényezők (tartós hidegnek való kitettség) és szekunder okok (alkohol, narkotikumok, altató-nyugtató, pszichiátriai betegségek, anyagcsere-betegségek, trauma, baleset) közrejátszása különböztethető meg; orvosi szempontból a szekunder okokat illetően van lehetőség a folyamat irányának megváltoztatására.

A tünetek felismerése fontos a hypothermia súlyosságát illetően, mert ez határozza meg a beavatkozás mikéntjét: elég-e egy meleg tea, vagy felmelegítést kell alkalmazni. Súlyos hypothermia esetén már kicsi az esély az élet megmentésére.

Az 1960–2010 között bekövetkezett összes kihűléses halálesetet feldolgozó statisztikát vizsgálva az 1992-es évet követően visszaesés tapasztalható. Ez azonban nem a helyzet javulását mutatja, hanem egy akkori, financiális okokra visszavezethető jogszabályváltozás következménye, mely szerint abban az esetben, ha nem történt bűncselekmény, nem szükséges az elhunyt igazságügyi orvos-szakértői boncolása.

A Budapesten történt kihűléses halálesetek számát az utóbbi három évben hatalmas ugrás jellemzi, és a meghaltak között egyre nagyobb számban találhatóak nők.

Legveszélyeztetettebbek az ötven év felettiek, valamint a munkanélküliek. Az utóbbi tíz évben kihűlésben meghaltak esetében feltételezhetően nem csak a nagy hideg szerepelt veszélyeztető tényezőként. Fontos megállapítani, hogy a kihűlés áldozatai azon csoportokból kerülnek ki, akiknek az egészségi állapota eleve nem kielégítő.

Feltalálási hely tekintetében az elmúlt tíz év során hosszú ideig a közterület vezetett, 2009-2010-re azonban a lakásban kihűltek száma lett magasabb. Lakásaikban jellemzően egyedül élő, és főleg idős emberek hűlnek ki. Hogy a kihűlésük oka elsősorban a fűtéshiány, vagy az önellátásra való képtelenségük, arra a választ a szociális munkásoknak kell megadnia.

Ami az alkoholfogyasztást illeti, a közhiedelemmel ellentétben megállapítható, hogy a kihűléses esetek döntő többségében nem játszik szerepet alkoholos befolyásoltság. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a boncolásnál a kihűléses halálesetek 86%-ában kimutatható ún. Wischnewsky-fekély – az egyik, kihűlést bizonyító kizárólagos diagnózis – sokban hasonlít az alkohol okozta fekélyhez, ezért is gyakori a félrediagnosztizálás.

Az okok feltárásában záró megállapításként elhangzott, hogy a kihűléses halálesetek nagy százalékában az alultápláltság játssza a fő szerepet.

A professzor asszony a továbbiakban az időskori bántalmazás és a kihűléses halálesetek kapcsolatáról beszélt, ahol a bántalmazás nemcsak mint egy megvalósult cselekedet, hanem mint a gondoskodás hiánya jelentkezik, úgy az intézményekben, mint a saját lakásban.

Zacher Gábor, a Péterffy Sándor utcai kórház toxikológiai osztályának osztályvezető főorvosa A hypothermiás betegek szociodemográfiai jellemzői  c. előadásában elmondta, hogy osztályuk sajátos szerepet tölt be a magyar egészségügyben, mivel az oda akár kihűléssel, akár mérgezéses tünetekkel érkező betegek nagy része jelentős szociális hátránnyal küzd, melyet az egészségügyi ellátórendszer nem tud kezelni.

Az esetek túlnyomó részében az adott betegséget otthon is lehetne kezelni, ha volna szociális háttér, ahol a beteg gondozható. Az egészségügyben dolgozók nagy része nem lelkesedik a hajléktalan betegekért – akik nem is feltétlenül utcán élnek, csak elhanyagoltan. Jóval több munkát igényelnek, mivel nehezen illeszkednek be az ellátórendszerbe, a többnyire rossz higiénés állapot, a gyakori alkoholfüggés, a fura viselkedés (pl. ételmaradék a párna alatt), a mentális állapot miatt, továbbá, mert nem adnak hálapénzt. (A paraszolvencia hiányának nagy előnye, hogy az orvosnak nincs személyes kötődése a beteghez). Ugyanakkor sok olyan meghatározó egészségügyi kritérium van, ami mentén a kórházi kezelés valóban indokolt, egyes betegségek esetén ugyanis, ha a beteg az utcán maradna, reggelre meghalna.

Fontos megállapítás, hogy a nagy hidegben, amikor a lakosság figyelme a hajléktalanokra irányul, a kihűléses betegségeknek köszönhetően derül ki sok más betegség, és válik elérhetővé hajléktalan személyek számára a kórházi ellátás.

Meghalni emberi körülmények között kell; az egészségügyi ellátás nagy hiányossága, hogy ma Magyarországon hajléktalanok számára nem elérhető hospice ellátás.

2009. január 1. és 2012. február 27. között 663 kihűléses panaszokkal érkező beteg került a toxikológiai osztályra, ebből kettő hegyi hypothermia (sportolás vagy véletlen baleset, Dunába esés következménye), a többi városi hypothermia (tartósan hidegnek, éhségnek, rossz szociális körülményeknek való kitettség). Az esetek 22%-a (147 eset) végződött halállal.
A meghaltak 70%-a hatvan év feletti, míg az osztályon ez a korcsoport a betegszám 35%-át teszi ki.

A hatvan év fölöttiek 75%-a nem hajléktalan, de egyedül él, ők azok a peremre sodródott emberek, akiknél a magány, a nem megfelelő körülmények vezetnek a baleseti kihűléshez.

Az utóbbi években tapasztalható, hogy a betegek egyre rosszabb állapotban kerülnek be az osztályra, egyre több a szövődmény, melyek a hozott, nem kezelt betegségek miatt alakulnak ki.

A betegeket ellátó személyzet presztízse alacsony, terhelésük nagy, túlhajszoltak, rosszul fizetettek, ennek ellenére lehetőségeikhez képest sokat tesznek betegeik ellátásáért, sőt jövőjük kedvezőbb befolyásolása érdekében.

Nagyon fontos nemcsak szakmai, de politikai kérdés is, hogy az ellátórendszerrel kapcsolatban fog-e valami változni.

Fehér Boróka, Gurály Zoltán és Koltai Luca előadásukban a kihűlés megelőzésére tett, a témában készült tanulmányban összefoglalt módszertani ajánlásaikat ismertettek.

A szociális intézmények módszertani gesztortalálkozóján 2011 februárjában döntés született intézményközi „ad hoc” munkacsoport létrehozásáról a kihűléssel kapcsolatban, azzal a céllal, hogy kiderüljön: milyen jó gyakorlatok működnek az országban a kihűlés megelőzésére.

Az NCSSZI hajléktalan-, alapszolgáltatási és családsegítő munkacsoportja dolgozott a témán.

Koltai Luca a tanulmányban szereplő adatokon és statisztikákon túl a kihűlést az energiaszegénység témakörébe helyezve mutatta be. A statisztikai adatok több forrásból, részben a KSH adatbázisából, részben az egészségügyi adattárból származnak, 2009-ből. Összesen 821 kihűléses eset fordult elő, ebből 250 végződött hallállal. A 100 ezer lakosra jutó kihűléses esetek száma Magyarországon igen magas, mintegy tízszerese az egyesült államokbeli aránynak.

A halálesetek legnagyobb része otthon, lakásokban történik, ideértve a kórházban meghalt, de oda otthonukból szállított eseteket is. Veszélyeztetettek leginkább azok, akik idősek, egyedül élnek, alacsony iskolai végzettségűek – a kihűltek 76%-ának 8 általános alatti az iskolai végzettsége, ők nem a képzettségük hiánya, hanem az ebből eredő alacsonyabb szociális státusz miatt veszélyeztetettek. A kistelepüléseken, ahol kevesebb figyelem jut az egyedül élő emberekre, nagyobb a kihűlés veszélye.

Energiaszegénynek¹  a nemzetközi szakirodalom azokat a háztartásokat tekinti, amelyekben nem képesek megfelelően fűteni a lakást, illetve azokat, ahol az energiaköltségek meghaladják a háztartás jövedelmének 10%-át. Magyarországon az energiahordozók hozzáférhetőek, a problémát sokkal inkább azok megfizethetősége jelenti.

A rezsiköltségek növekvő aránya miatt ma Magyarországon a háztartások átlagosan jövedelmük 23%-át költik rezsire, így a brit definíció szerint a magyar háztartások 80%-a energiaszegénynek tekinthető.² Felmerül tehát egy új mérési metódus bevezetése, aminek alapján jobban körülhatárolt a rászorulók csoportja Magyarországon. Máshol kell meghúzni azt a határt, amely a jövedelemhez viszonyítva határozza meg az energiaszegénység fogalmát. (Ez derül ki az Energiaklub 2011-ben készült tanulmányából is.³)

Az energiaszegénység okai lehetnek:

• az alacsony jövedelmek
• a jövedelmekhez viszonyított magas energiaárak
• az alacsony energiahatékonyság (rosszul szigetelt épületek, korszerűtlen fűtési berendezések)
• háztartás összetétele (túlnyomó többségben az egykeresős háztartások veszélyeztetettek)
• az épület elhelyezkedése, kihasználtsága (a nagy területű lakásokat nehéz kifűteni, sokan laknak nagy lakásban egyedül).

A díjhátralék is fontos mutatója az energiaszegénységnek, 2009-ben a háztartások 19%-ának volt díjhátraléka, ez európai viszonylatban igen magas. A díjhátralék legtöbb esetben a távfűtés- és gáztartozásokból halmozódik föl.

A támogatási lehetőségek egyike a lakhatási támogatás, amikor pénzben, a jövedelmet kiegészítve teszik lehetővé, hogy a háztartások fűteni tudjanak. Lehetséges irány továbbá az energiaköltségek csökkenése, csökkentése, ám ennek megvalósulása kevéssé elképzelhető. A kormányzati segítséggel történő energiahatékonysági felújítás csökkenthetné a veszélyeztetett háztartások energiaköltségeit.

Fehér Boróka az NCSSZI Országos Hajléktalan-ellátási Munkacsoportjának tagjaként vizsgálta a kihűlés/energiaszegénység problémáját. Már a kezdetektől világossá vált, hogy nem a hajléktalan emberekre kell fókuszálni, hiszen az ő ellátásukra, ha nem is tökéletesen, de mégiscsak kiépült egy rendszer. Azt kezdték tehát kutatni, hogy milyen nemzetközi, illetve hazai tapasztalatok vannak a lakásban élő, kihűlés által veszélyezettet emberekkel kapcsolatban.

Nemzetközileg két jellemző alapján vizsgálják az energiaszegénységet:

• „megfelelő meleg” (WHO-ajánlás: nappali szoba 21°C, egyéb helyiségek 18°C)
• fűtés- (vagy energia-) költség relatív aránya a bevételekhez képest (UK: 10%)

Az energiaszegénység csökkentésére az Egyesült Királyságban több programot is kidolgoztak.
A „Warm Front” („Meleg front”) program olyan alacsony jövedelmű háztartásoknak – nyugdíjas, segélyezett, fogyatékos támogatásban részesülő személyeknek, családoknak – biztosít vissza nem térítendő szigetelési és fűtés-korszerűsítési támogatást, akik rossz szigetelésű és/vagy központi fűtés nélküli, saját tulajdonú, illetve a magánpiacon bérelt lakásban élnek. A támogatás összege 3500–6000 GBP. A „téli fűtéstámogatás” 60 év felettieknek alanyi jogon járó, adómentes, egyszeri juttatás, bizonyos feltételekkel fiatalabbak is megpályázhatják. A támogatás a téli időszakra 200 GBP (80 év felettiek számára 300 GBP).
Az „Otthonunk melege segélyvonal” (Home Heat Helpline) telefonos tanácsadás, mely információt nyújt a szociális alapon igénybe vehető kedvezményekről, lakásszigetelési és fűtéskorszerűsítési programokról. Díjhátralékos ügyekben mediálnak is szolgáltató és fogyasztó között, illetve szükség esetén intézkednek kikapcsolási garancia ügyében is.

Az Egyesült Államokban nincs egységes országos program, sem adatgyűjtés az energiaszegénységgel kapcsolatban.

A nagyon kevés lehetőség egyike a Low-Income Home Energy Assistance Program (LIHEAP), amelynek keretében a támogatásra jogosult háztartás után járó összeget közvetlenül az energiakibocsátókhoz utalják. A támogatás javarészt az északi, hidegebb államok lakosságához jut el, s az energiaszegénységben élőknek itt is mindössze 15%-a jogosult támogatásra. A támogatás igénylése automatikusan jár azok számára, akik valamilyen szövetségi jövedelempótló támogatásban részesülnek – akiknek viszont nincs jövedelempótló támogatásuk, nagy valószínűséggel ebből a lehetőségből is kimaradnak.
Kanadában az energiaszegénység mérésére szintén a brit küszöbértéket használják. Toronto 13 milliós lakosságának 18%-a él az energiaszegénységi küszöb alatt, három legfőbb okaként az alacsony jövedelmet, az energiafelhasználást és az energiaárakat nevezik meg. A szociális programoknak az energiaárakra nincs befolyásuk. Átfogó integrációs stratégia részeként képzelik el az energiaszegénység megszüntetését, vagyis a strukturális okok kiküszöbölését, az adósságspirál elkerülését tűzték ki célul. Széles körű társadalmi konzultációt hirdettek, melybe bevonták többek között a főbérlőket, a szomszédság képviselőit, az energiaszolgáltatókat, valamint a szociális ellátókat is. A stratégia részét képezi a jövedelem kiegészítése a szegénységi küszöb alatt élők számára, az adósságkezelés, az egyszeri krízissegélyek, a munkahelyteremtés (és átképzés) – az energiakorszerűsítés területén, valamint az, hogy az alacsony jövedelműek önerő nélkül pályázhatnak lakáskorszerűsítésre.

Gurály Zoltán elmondta, hogy a kihűlés megelőzéséről szóló tanulmány készítésének része volt egy, a szociális szolgáltatók körében végzett adatfelvétel. 334 szolgáltatótól érkezett válasz, mely szolgáltatók 1750 települést fednek le. Alapvető kérdés volt, hogy tudomásuk szerint 2010-2011 telén előfordult-e kihűléses haláleset a területükön. 39 szolgáltató mondta azt, hogy volt kihűléses haláleset, 252 válaszolt úgy, hogy nem volt, 43 szolgáltató nem tudott választ adni. A szociális szolgáltatók akkor tudnak tenni valamit, ha jelzés érkezik hozzájuk. Feltételezhető, hogy ahol nem voltak kihűléses halálesetek, ott a szolgáltatók mindent megtettek a megelőzés érdekében. E szolgáltatók kevesebb mint fele válaszolta, hogy mindig érkezik jelzés, ha baj van, vagyis nem teljes mértékben elégedettek saját jelzőrendszerükkel. Ugyanakkor azon szolgáltatók közül, aki nem tudták, hogy volt-e kihűléses haláleset a területükön, csak egy válaszolt úgy, hogy veszély esetén mindig érkezik jelzés.
Azokon a szolgáltatási területeken, ahol előfordult kihűléses eset, ezek okaként legtöbben (a választható válaszlehetőségek közül) azt választották, hogy nem mindenki kér segítséget, aki bajban van. Ez jelentheti azt, hogy a szociális ellátórendszer úgy definiálja feladatait, hogy csak segítségkérés alapján avatkozik be, de azt is, hogy a szociális szolgáltatók azt gondolják, a területükön élők szégyenlősek, nem szívesen tárják föl problémáikat. Kevesen válaszoltak úgy, hogy a közösségi háló ne lenne elég erős, ennél többen látják problémának a szűkös eszköztárat.

Összegzésként elmondható, hogy 59 szolgáltató (a válaszadók hatoda) nem foglakozik a kihűléses esetek megelőzésével, többségük azért nem, mert a településeiken nem fordult még elő ilyen eset. A megelőzést végzők mindegyike fontosnak tartja ezt a tevékenységet, és úgy tűnik, hogy a segítséghez szükséges eszközök mindenhol rendelkezésre állnak. A programok olvashatók a honlapon található tanulmányban.

Dr. Kiss Csaba a Debreceni Egyetem kötelékein belül működő, 2003-ban létrejött speciális mentőalakulat működését mutatta be a hallgatóknak. Az egyesület célja az, hogy Magyarország területén, valamint külföldön bekövetkezett szükséghelyzet vagy természeti katasztrófa, baleset, vízi, légi, barlangi mentésben azonnali orvosi ellátást biztosítson a rászorulók számára. A szervezet minden egyes tagja önkéntesként vesz részt az akciókban. A csapat felszerelését és költségeit (gyógyszereket, műszereket, a katasztrófavédelemhez szükséges egyéb eszközöket, telefon- és utazási költségeket) önerőből és támogatásokból finanszírozzák.

A Debrecen környéki tanyavilágban jelenleg több száz ember él, de a számuk folyamatosan nő. Vannak közöttük idősek, hajléktalanok, és olyan kisgyermekes családok is, akik a közeli településekről költöztek ki. A tanyákat nagyon nehéz megközelíteni.

A DECOM tagjai mozgó orvosi egységként végigjárnak minden „útjukba kerülő” tanyát, és felmérik az ott élők egészségi állapotát. Hordozható műszereikkel (pl: ekg-készülék, ultrahang-készülék) szükség esetén komolyabb vizsgálatokat is végre tudnak hajtani. Amennyiben súlyos esetekkel találják szembe magukat, speciális adatátviteli rendszeren keresztül kapcsolatba lépnek a Debreceni Egyetem szakorvosaival, akik az adatok láttán a további teendőket illetően javaslatokat tudnak megfogalmazni a terepen tartózkodó kollégáik számára.  A szakemberek tapasztalatai szerint a külterületeken lakókat néha évekig nem látja orvos. Ezért is fordítanak fokozott figyelmet télen a tanyán élőkre. Az egyesület tagjai az elmúlt négy évben közel 1000 tanyán jártak, ahol a vizsgálaton túl adományokkal (tartós élelmiszerek, ruha, gyógyszer) is segítették az embereket.  A tanyák GPS-kódjait, valamint az ott élők fontosabb egészségügyi adatait adatbázisban gyűjtik össze. Az adatokat terveik szerint átadják az önkormányzatok, a rendőrség, a katasztrófavédelem, valamint a mentőszolgálat szakembereinek.

Jászberényi Ágnes előadásában az együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet a kihűlés megelőzésében. Kaposváron a családsegítő szolgálatnál dolgozók elsősorban a lakásban élőkre fókuszálnak, a fűteni nem tudó személyeket tekintik veszélyeztetettnek. Tapasztalataik szerint az alacsony energiahatékonyság nem csupán kistelepüléseken, hanem a nagyvárosokban is problémát okoz, főleg a peremkerületekben, ahol sok esetben a nyílászárók rossz minőségűek vagy hiányoznak. A jelzőrendszer tagjai a szolgáltató szervezetek munkatársaiból, valamint a jelzésre nem kötelezett civilekből, egyházi szereplőkből áll. A családgondozók munkájuk során nagy hangsúlyt fektetnek az említett jelzőrendszeri tagok probléma iránti érzékenyítésére, jelzésre ösztönzésre.

Már a hideg idő beállta előtt meg kell kezdeni a hátrányos helyzetű családok felkészítését a télre.   A forrásbővítést sok esetben adományokból oldják meg. A családsegítő szolgálatnak az eszköztára meglehetősen korlátos, ezért a cél az, hogy feltérképezzék a célcsoporthoz tartozók erőforrásait, valamint azt, hogy honnan kaphatnak segítséget. Kaposváron a családsegítő szolgáltató folyamatosan fogadja a felajánlott adományokat (ruha, bútor) illetve évente több alkalommal akciószerű gyűjtést rendez (téli időszakban: kályha, raklap stb.). 2011-ben a helyi önkormányzatok szociális célú tűzifavásárláshoz kapcsolódó kiegészítő támogatásáról szóló 59/2011. (XII. 23.) BM rendelete alapján pályázati lehetőség nyílott (téli közfoglalkoztatás mellett) az állami erdészetektől kedvezményes áron biztosított tűzifa vásárlására. A rendelkezésre álló információk alapján  összesen 456 önkormányzat részesült közel  900 millió Ft támogatásban. A helyi rendelet alapján a rászorulók maximum 3 köbméter fában részesülhettek. Kaposváron a nagy hidegben a védelmi bizottság alakult, melynek tagjai ( és utca felelősei), jelezték ha nem füstölt valamelyik a ház kéménye. Az előadó úgy véli ez az egyszerű módszer – esetek zömében- jól működött. 2012. február 1. és február 15. között 255 jelzés futott be hozzájuk. A családsegítő munkatársai minden olyan érintetthez kimentek, akiről jelzés érkezett. Ez a mostoha időjárási körülmények közepette (25-30 cm-es hóban, dombokon) nem mindig volt egyszerűen kivitelezhető. Az előadó zárásként elmondta, hogy minden problémát sikerült megoldani, de véleménye szerint a jövőben a szakemberek összehangoltabb működésére lenne szükség annak érdekében, hogy hatékonyabban tudják kezelni a helyzeteket.

Simon János beszámolója szerint Hódmezővásárhelyen a szociális ellátórendszer 2006-ban történt központosítása lehetővé tette azt, hogy az egyes szolgáltatók vezetői jobban megismerhessék egymás munkáját. Az észlelő- és jelzőrendszert a Családsegítő Szolgálat a Hajléktalanokat Ellátó Egyesített Intézményt is bevonva 2009 óta működteti.
Azóta együttműködési megállapodásokat kötöttek, valamint protokollokat dolgoztak ki. Évente két alkalommal üléseznek: a krízisidőszak elején (október körül), illetve a végén (február, március). Ezeken a találkozókon megbeszélik a (várható) problémákat, megoldási módokat és cselekvési terveket dolgoznak ki. Leginkább ennek köszönhető az, hogy komolyabb probléma, tragédia még nem történt a térségben. A felkészülés során nagyon fontos a kistérség sajátosságainak ismerete, a lakosság helyzetének, igényeinek feltérképezése. Az idei télen az alapos felkészülés ellenére is sok volt a téves jelzés, ami időt és energiát vont el a szakemberektől. Éppen ezért továbbra is fontos célnak tartják a lakosság minél szélesebb rétegeinek tájékoztatását a jelzőrendszer adta lehetőségekről a jelenlegi attitűd megváltoztatása, formálása céljából. Az idei télen a családsegítő munkatársai nagyon jól együtt tudtak működni a mezőőr szolgálat, rendőrség, közterületfelügyelet, valamint a katasztrófavédelem munkatársaival.
Egyes esetekben krízishelyzetekkel is meg kellet birkózniuk. Ahhoz, hogy ezeket meg tudják oldani, nagyon fontos volt, hogy a jelzőrendszer tagjai tisztában legyenek a kompetenciákkal. Az előadó egyetértett azzal, hogy gyakran az odafigyelés, a közösségi háló hiánya állhat a kihűlés bekövetkezte mögött. Úgy véli, a közösségi szociális munka megoldás lehet a problémákra.

Kiss Szabolcs a Gyulán működő jó gyakorlatot mutatta be. A helyi családsegítő munkatársainak az volt a célja, hogy segítsenek megelőzni a kihűlést a tanyavilágban, ahol közel 1000 ember él. A feladatellátáshoz kiterjedt kapcsolatrendszerre van szükség. Sokat segítenek a lakosok jelzései, bejelentései, az ismerettségi, szomszédsági hálók.  Az idei télen sikerült együttműködést kialakítani a katasztrófavédelem munkatársaival.

A télre való felkészülés ősszel kezdődik el, a veszélyeztetett kliensek felkeresésével. Már akkor meg kell kezdeni a problémák megoldását, pl. tüzelő beszerzését. Ezt leggyakrabban  központi forrásokból vagy átmeneti segélyekből oldják meg, de nem ritka az sem, hogy alternatív utakat találnak (pl. elvadult cserjések kitisztítása, gallyak begyűjtése, árkok kitisztítása, erdőirtást követően fák begyűjtése). Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy minden esetben mindenkinek be kell szereznie a szükséges engedélyeket.  Hozzátette, az említett akciókat nem lehetne lebonyolítani támogató önkormányzati háttér nélkül.

A krízisidőszakban a kijelölt telephelyeken hosszabb ideig tartottak nyitva és biztosítottak lehetőséget a melegedésre a rászorulóknak. Az önkormányzat tulajdonában álló erdőkből krízisfa kiszállítására került sor.  Összesen 136 család részesült krízisfa-kiosztásban a leghidegebb három hét során. Ebben az időszakban sokat segítettek a helyiek a feltérképezésben, az irányításban. Közüzemek és magánvállalkozók biztosítottak munkaeszközöket az utak eltakarításához. Zárásként elmondta azt, hogy a peremvidéken élőkre kell nagyon nagy figyelmet fordítani, mivel ők a legveszélyeztetettebbek.

¹ A nemzetközi szakirodalom az energy poverty és a fuel poverty fogalmait használja, utóbbi az olajjal fűtött háztartásokra utal. Miután Magyarországon viszonylag kevés lakást fűtenek ilyen módon, az energiaszegénység fogalma használatos, mely kifejezés a fűtés és a háztartási energiák hozzáférhetőségét hivatott jelölni.
² A brit házártásoknak 5 és fél %-a tartozik ebbe a kategóriába.
³ Szegénység vagy energiaszegénység? Az energiaszegénység definiálása Európában és Magyarországon. Készítette: Fellegi Dénes, Fülöp Orsolya, 2011. Energiaklub.