„Kérdés és válaszok”, avagy szegénység és kriminalizáció II.

című szakmai konferencia

- emlékeztető -

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet „Kérdés és válaszok” című konferenciasorozatán belül a Szegénység és kriminalizáció I. címmel 2011. június 22-én tartott rendezvényen arra kerestük a választ, hogy a szegénység ténye mutat-e összefüggést a bűnelkövetéssel, még szorosabban a fiatalkori bűnözéssel. A szeptember 28-án rendezett második részben általánosabb keretekbe helyezve vizsgáltuk a témát.

Krémer Ferenc szociológus, történész, a Rendőrtiszti Főiskola tanára a rendőrség mint intézmény sajátosságait, a rendőri magatartás problematikus vetületeit kutatja. Meglátása szerint a mai magyar rendőrség kriminalizálja a szegénységet. A világ más tájain ez nem feltétlenül van így, miután a rendőrség végeredményben szolgáltatást kell, hogy nyújtson.

A hiedelem, hogy aki szegény, veszélyesebb a társadalomra, mint aki felsőbb társadalmi csoportba tartozik, abból fakad, hogy minden eddigi társadalomelméletben a társadalmi problémákat az alsó társadalmi csoportokhoz rendelték. Ez az elméleti keret határozza meg azt a politikát, amely a normalizációs intézményrendszerek (rendőrség, oktatási intézmények, önkormányzati rendszerek) működését szabályozza. Azon rendszerekét, amelyek e csoportokkal foglalkoznak – de csak abban az értelemben, hogy mennyire sértik a hierarchiában feljebb lévők által kijelölt viselkedésmintákat. A rendőrség olyan intézmény, amely szinte elsőként, közvetlenül kerül kapcsolatba a problémás egyénekkel és csoportokkal.

Az, hogy a rendőrség kriminalizálja a szegénységet, nem az intézmény működésének balesete, hanem elkerülhetetlen és szándékolt következménye annak a törekvésnek, hogy a társadalmi rétegek közötti szakadék ne szűnjön meg.

A rendőrség társadalmi szerepét a velük szembeni elvárások együttese jelöli ki. E szerepek három nagy modellbe sorolhatók.

Az elsőben a rendőrség bűnözés elleni háborút hirdet, paramilitáris szervezetként hadat visel.

A rendőrségen belül parancsuralmi rendszer működik, mely elválasztja a döntési és végrehajtó szinteket, ahol a kommunikáció mindig egyirányú. (Mint ahogy az erőszak maga is mindig egyirányú.)

• A valódi hatalom a rendőrségen belül ugyanakkor mindig az utcán dolgozó rendőrnél van, aki kevéssé ellenőrizhető, azaz nem irányítható.
• Kettéválik a valóságos cselekvési rendszer és az, amiről „a főnökök” tudnak. E kettős vagy többszörös rendszer kivédhetetlenül káoszba csap át.
• A rendőr segédmunkás szerepben működik, nem gondolkodik, csak végrehajt.
• A rendőr szelektálja az egyes egyéneket, nem mindenkiből lesz bűnös, aki a cselekményeket elköveti. Akinek van hatalma, módja van elkerülni a büntetést. Ahogy a rendőr, vagy az orvos szelektál, szelektál az intézményrendszer is, így a társadalom is.

A második, rendfenntartó modell a hatvanas években az USA-ban alakult ki.

• A rendőr a békét tartja fenn a közösségekben.
• Eszközként megjelenik a konfliktusmenedzsment.
• A rendőr szakmunkás (rendőrképzés), ért ahhoz, amit csinál, elvárás, hogy az adott közösség viszonyait értse, kultúráját ismerje.
• Megjelenik a bűnmegelőzés.

A harmadik modell, mely a 90-es években alakult ki, a közösségi rendőrség/szolgáltató rendőrség (commity policy).

• Társadalmi problémának azt tekinti, ami mások szabadságát, függetlenségét veszélyezteti, bármely társadalmi, kor, vagy nemi csoporthoz tartozik.
• A rendőr magasan képzett, sokoldalú tudással rendelkező szakember, szolgáltatást nyújt a közösségnek, mely az ő közreműködésével, maga teremti meg a békét.
• A békesség alapja a viszonyrendszer minősége, mely az adott település lakói között áll fenn. Ebből következik, hogy a rendőrség nem lehet centralizált, lokálisnak kell lennie, az adott körzetek között nincs központi vezérlés A döntéseknek ott kell születniük, ahol a legtöbb információ van. A szolgáltatás a közösség minden tagjának jár.

Fliegauf Gergely PhD, a Rendőrtiszti Főiskola tanára, börtönpszichológus börtönrajzok, börtön-művészeti alkotások elemzésével foglalkozik. Kutatásának eredményeit felhasználva keresi a választ arra, hogy a bűnelkövetés és a szegénység összefüggenek-e.

A bebörtönzés és a szegénység közös pontjai:

• Drop out: kimaradás pl. az iskolából, különböző mikroközösségi erők mentén való szocializáció. A speciális identitások nem csak a devianciát erősítik, hanem a depriváltságot is.
• Börtönkörülmények: jogszabályokban rögzített az, hogyan kell kinéznie egy börtönnek, egy börtöncellának, ám ezeket a szabályokat a világon szinte sehol nem tartják be. Sokan élnek kis területen, nincsenek privát terek, ebből feszültség adódik, melynek következményei az öndestrukció, agresszió, stb. – mindez szintén a deprivált rétegek életkörülményeivel mutatnak hasonlóságot.
• Slum, slumosodás: a börtön épületeinek állapota, a bennük tapasztalt komfortszint azonos a slumok épületeinek állapotával, kívül és belül.
• Artikuláció: nagy eredmény, hogy egy fogvatartott ki tudja mondani, hogy a szegénység miatt került börtönbe.
• Szimbólumok: a kinti világban bőség van, míg bent depriváció. A bőség csábító. A szégyen, a méltóságtól való megfosztottság jellemzően nem csak a szegénység, hanem a börtönélet jellemzője is.
• Implikáció: nem kimondás. Vannak olyan helyek, nemcsak megyék, hanem városok, utcák is, amelyekből többen kerülnek börtönbe, ezeken a területeken jellemzően nagyobb a szegénység. E területeket a börtönbeli falfirkák megjelenítik. Kompenzálandó a szegénységet, a fogvatartottak gyakran megjelenítik a vágyott értékeket.

Zámbó Péter, az országos polgárőr szövetség alelnöke „A polgárőrség lehetőségei a kistelepülések biztonságának fenntartásában” című előadásában a polgárőrség történetét, feladatait, a szervezet bűnmegelőzési tapasztalatait, kiemelt országos akcióit ismertette.

Dr. Benedek Ede alezredes, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Fogvatartási Főosztályának főreferense „Esélyteremtés a szabadulás utáni újrakezdéshez” címmel tartott előadást. A büntetés-végrehajtási szervezet intézményi és infrastruktúrájának ismertetése után a büntetőjogi változások következményeit mutatta be. A szabálysértési jogkövetkezmények szigorításának nyomán dinamikusan növekvő fogvatartotti létszámmal, megnövekedett költségekkel szembesültek a büntetés-végrehajtási intézmények, a személyi állomány csökkenése mellett. A börtönök telítettsége ugyan némi csökkenést mutat a kétezres évek elejéhez képest, ám a bűnözéssel fertőzött vidékeken a 200-220%-ot is elérheti.

A fogvatartottak 14-14,5%-a a börtönbe való bekerüléskor még nem fejezte be az általános iskolát. A büntetések letöltésére kijelölt intézetek mindegyikében biztosították, hogy a fogvatartottak önkéntes jelentkezés alapján nappali tagozatos általános iskolai tanulmányokat folytathassanak. A tavalyi évben 20 intézetben folyt középiskolai oktatás, ami jelentős előrelépés a 2009. évhez képest. A szakképzések tekintetében figyelembe veszik a piacképes szakmákat.

A mezőgazdasági intézményekben növénytermesztés, állattenyésztés folyik, az ipari jellegű intézményekben a faipari munkák elvégzésében jeleskednek a fogvatartottak, ezen felül a kormányzati elképzeléseknek megfelelően, amire az állami szerveknek szüksége van, azt a bv intézményektől rendelik meg. A költségvetési munkáltatás alá az intézmény-fenntartási tevékenységek tatoznak, jelenleg 2100 főt foglalkoztatnak így, kormányzati cél a 100%-os munkáltatás. Ez nehézségekbe ütközik, mivel a fogvatartottak 80%-a 20-40 év közötti férfi, akiknek egy része munkaképtelen.

A kápolnafelújítás nyomán freskófestő tanfolyamot indítottak, a 80 résztvevő közül ketten szabadultak, mindketten alkalmazásban állnak.

Számos bv intézetből kinti munkát végeznek a fogvatartottak, így az elítélt közelebb kerülhet a társadalomhoz, és hasznosnak érezheti magát. Az egri büntetés-végrehajtási intézet által kezdeményezett „Börtön a városért” program keretében női elítéltek vesznek részt közterületi munkáltatáson. A kinti munkálatokra gyakran tanfolyamokat szerveznek, így az ott megszerzett tudás használható szabadulás után is.

Dr. Gyökös Melinda a Belügyminisztérium jogi szakreferense, az Európai Együttműködési Főosztály projektkoordinátora előadásában hazai és külföldi, közösségi konfliktusok kezelésére szolgáló jó gyakorlatokat ismertetett. Az Európai Bűnmegelőzési Hálózat égisze alatt folyó uniós pályázatban a kelet-közép-európai régió öt tagállamában közösségi/települési konfliktusok típusainak és az azok kezelésére/feloldására alkalmazott gyakorlatok, programok feltérképezése, illetve ezen gyakorlatok bemutatása történik.

Nyolc országból összesen 10 jó gyakorlat mutatkozott be a 2011. június 6–7-én tartott európai szemináriumon Budapesten, az EU magyar elnöksége szakmai programjának részeként. A projektek közös jellemzője, hogy a konfliktusok a hátrányos helyzetű településeken, illetve településrészeken alakultak ki, így kapcsolódik az előadás a konferencia témájához. A projektek eredménye azt mutatja, hogy a közösségi bűnmegelőzésnek tennie kell a marginalizált, társadalmilag kirekesztett, és mind az elkövetővé, mind pedig az áldozattá válással veszélyeztetett csoportok, közösségek társadalmi integrációjáért. Fontos a helyreállító igazságszolgáltatás értékvezérelt és normatív megközelítése. A konfliktusok, amelyek szükségszerű velejárói mindennapjainknak, lehetőséget adnak a változtatásra, az érintettek aktivizálására és felelősségérzetük fejlesztésre. A hátrányos helyzetű közösségekkel végzett munka csak akkor eredményes, ha az érintett közösség tagjai maguk is aktívan részt vesznek a megoldáskeresésben, és a programok megvalósítói élvezik a résztvevők bizalmát.

Dr. Törzs Edit, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának munkatársa a mediáció módszerének lehetőségeit ismertette a büntető igazságszolgáltatás rendszerében. Az EU-s kerethatározatnak köszönhetően 2007 óta működő mediáció három bűncselekménytípus esetében alkalmazható: a személy elleni, a közlekedési és a vagyon elleni bűncselekményeknél, ha az elkövető beismerő vallomást tesz, és a büntetés mértéke öt évig terjedő szabadságvesztés. A helyreállító igazságszolgáltatás a megtorló és a preventív igazságszolgáltatási rendszer mellett egyfajta harmadik út, ahol a bűncselekményt elsősorban személyek közötti konfliktusként értelmezik, célja, hogy a konfliktusos kapcsolat helyreálljon, és a sértett – tágabb értelemben az egész társadalom – jóvátételt kaphasson. Sajnálatos, hogy az igazságszolgáltatás rendszerén belül a mediáció a mai napig marginális szerepet tölt be.

A mediáció jogintézménye nem kizárólag a jómódúak lehetősége, hiszen a jóvátétel nem elsősorban anyagi jellegű. A rossz prekoncepció miatt viszont kiszorulhatnak azok, akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi háttérrel. Bár már a rendőrségi szakban kötelező információt adni a mediációról, és a gyakorlatban a rendőrök beismerő vallomás esetén valóban tájékoztatják az elkövetőt, ez nem zajlik kellő körültekintéssel, így az érintettek sokszor nem élnek a lehetőséggel. A jogalkalmazók gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy egyrészt mind a sértett követelései, mind az elkövető magatartása változhat, és tartja magát az a téves elképzelés, hogy feltétlenül pénzről fog szólni a megállapodás. Sok ügy azért nem kerül mediálásra, mert az ügyészség elutasítja a mediációra irányuló indítványokat, vélhetőleg a fenti szempontok alapján. Nagyon fontos a szemléletformálás ezen a téren.

A mediációs eljárás teljesen díjmentes. Gyakran rugalmasan választják meg a mediáció színhelyét, hogy mind az elkövető, mind a sértett számára vállalható legyen annak megközelítése.

Nagyon kreatív megoldások születtek már a mediáció folyamatának köszönhetően, melynek során az elkövető konstruktív tevékenységet folytat, és a sértett sem szorul passzív helyzetbe. Ezek az eredmények nem függenek sem a sértett, sem az elkövető anyagi helyzetétől.