„Kérdés és válaszok”, avagy szegénység és lakhatás

című szakmai konferencia

- emlékeztető -

A konferencia időpontja: 2010. június 30.
A konferencia helyszíne: Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet

Moderátor: Teller Nóra, Városkutatás Kft. 

A konferencián a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet által szervezett, 2010. április 21-i „Kérdés és válaszok”, avagy oktatási programokkal a szegénység ellen, valamint a 2010. május 17-i „Kérdés és válaszok”, avagy alternatív és közösségi szolgáltatásokkal a szegénység ellen című előadássorozat folytatásaként a szegénységben élők lakhatási problémáin segítő szolgáltatások, jó modellek bemutatása történt.

1. A lakáspolitika krízise – a krízis lakáspolitikája, avagy hogyan gomboljuk újra a kabátot?
Előadó: Győri Péter, BMSZKI

A mai lakáspolitika problémái, anomáliái a rendszerváltás lakáspolitikájából erednek, amelyben lényegében megszűnik a lakáspolitika intézmény- és döntés-előkészítő rendszere. A „lakáspolitika” önkormányzati, lokális szintre szorul vissza, megtörténik a bérlakásrendszer szinte teljes felszámolása. A lakáspolitika kikerül a politika tematikájából. Az elmúlt 20 évben a lakáspolitikával kapcsolatos kutatások és háttértevékenységek elszigetelt, egyfajta „partizánharcként” értelmezhetők.

A rendszerváltozást követő időszakban a lakáspiacra a legjelentősebb hatást a kamattámogatások bevezetése gyakorolt. Az első 10 év tematikájában nem szerepelnek sem a rossz lakáskörülmények között élők, sem pedig a rossz lakásállomány, továbbá nem irányul figyelem a külföldi, európai jó példákra, megoldásokra.

A gazdasági válság következményeként kialakult lakhatási/lakásfenntartási krízis ehhez a „lakáspolitikához” csatlakozott. A különböző támogatások fontos parciális eszközök a lakások tematikájában, de nem illeszkednek semmiféle lakáspolitikához.

Jelenleg a hosszú távon rezsi-eladósodott háztartások száma kb. fél millió. Annak ellenére ilyen magas ez a szám, hogy a 2005-ben bevezetett normatív lakásfenntartási támogatás pozitívan befolyásolta a hozzájutás esélyeit a támogatásokhoz. Védendő fogyasztóként mindössze kb. 30 ezer háztartás, az adósságcsökkentési támogatásban pedig hozzávetőlegesen kb. 10 ezer család részesül. Az adósságcsökkentési támogatás 90-110 településen hozzáférhető csupán, a legproblémásabb településeken nincs erre lehetőség. A különböző támogatásokba bevont háztartások alacsony száma azt mutatja, hogy ezek a konstrukciók csak úgy tesznek, mintha léteznének.

Mit lehetne kríziskezelésként, tűzoltó intézkedésként megtenni és mi az, ami 2009 eleje óta meg is történt?

• kilakoltatás alatt állók helyzetét javítani:
  
  • lassítani a végrehajtást (szűk körben, részlegesen megtörtént)
  • felemelni a végrehajtási illetéket, ami megegyezésre készteti a feleket (a devizahitelesek esetében sok megegyezés született)
• lakásfenntartási támogatást csak természetben kellene folyósítani
• az önkormányzati lakásbérlők körére kiterjeszteni gázfogyaztás védelmet

Új javaslatok:

• a legfontosabb a lakások bérbeadásoknak a teljes adómentessége (a bérbeadás egy része kifehéredne, ami egyrészt a bérlők biztonságát növelhetné, másrészt a támogatási rendszer is jobban működhetne)
• a nyomorúságos, kockázatos lakáskörülmények javítására célzott programok elindítása

2. Lakáskísérési program Pécsen
Előadó: Dobó Gabriella, Ifjúságért Egyesület

Az Ifjúságért Egyesület elsősorban családok átmeneti otthonában nyújt szolgáltatásokat. Az ott szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az otthonba való bekerülés a családok nagy részénél az eladósodására vezethető vissza. Az adósságkezelésbe sokan nem tudnak bekerülni, noha rászorulnának a támogatásra.

A holland mintára épülő lakáskísérési modellprogramot 2005-ben indult el. A program működését helyi rendelet szabályozza, a részt vevő szervezetek (Esztergár Lajos Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, a Dél-Dunántúli Forrásközpont és Ifjúságért Egyesület és az önkormányzat szociális intézményei) partneri hálózatként működnek.

A lakáskísérési program olyan önkormányzati bérlakásban élőknek nyújt szolgáltatást, akiknek adóssága meghaladja a 300 ezer Ft-ot, illetve olyanoknak, akiknek ugyan 300 ezer Ft-nál kevesebb az adóssága, de nem felelnek meg az adósságkezelési szolgáltatás-igénylés feltételeinek.

Az önkormányzati lakáskezelőtől kapott információk alapján választották ki azokat az adósokat, akiket az egyesület először levél útján tájékoztatatott a szolgáltatásról, később szóban ismertette a részleteket.

A programba kerülés feltétele a 3 hónapig tartó sikeres előzetes együttműködés, melynek során az ügyfél fizeti a lakásfenntartáshoz kapcsolódó számlákat, beszerzi a szükséges igazolásokat. (A legtöbb családnál ez az előgondozási szakasz több időt vett igénybe, általában 6 hónapot.)

A Lakáskísérési program két fő eleme a gondozás (kísérés) és a pénzbeli támogatás, melyek összesen 3 évig nyújthatók. A gondozás heti rendszerességgel az ügyfél lakásában történik. Az önkormányzattól kapott támogatás (melyet minden esetben az adósság követelője kap kézhez) havi összege az első évben 15 ezer Ft, a másodikban 10 ezer Ft, a harmadikban pedig 5 ezer Ft. A család havonta az egyénre szabott megállapodás alapján meghatározott összeget törleszt az adósságából.

2009. december végéig 30 család részesült hátralékcsökkentési támogatásban, és egy olyan család vett részt a programban, amely anyagi támogatásban nem részesült Közülük 21-en sikeresen fejezték be a programot, 10 család azonban kiesett a programból. A kifizetett önrész átlagos mértéke meglehetősen magas, több mint 39%. A többmilliós távhő tartozásokat lehetetlen visszafizetni a családoknak.

Fontos tanulság, hogy egy-egy család minél több időt tölt el a programban, annál kisebb a kiesés veszélye.

3. A szociális bérlakás szektor bővítésének alternatívái
Előadó: Hegedűs József, Városkutatás Kft.

A lakásprobléma természete megváltozik a rendszerváltás után – a lakásrendszer és a jóléti rendszer összekapcsolódik. A kormányzati struktúra alkalmatlan volt a probléma kezelésére. Az átalakulást a kormányzati politikáktól függetlenül erősen befolyásolták a vállalatok érdekei, a lobbyérdekek és a magánérdekek is.

A lakáspiaci folyamatok közvetítő szervezeteken keresztül zajlanak le, amelyek az adott jogi, politikai, gazdasági keretek között elősegítik a lakáspolitikai tranzakciókat (lakások építése, finanszírozás biztosítása, adás-vétel, lakások üzemeltetése stb.), de amelyek az adott szervezetek partikuláris érdekei és értékei révén befolyásolják (esetleg torzítják) a folyamatok társadalmi következményeit – ezek az állandósult struktúrák alkotják a lakásrezsimet. Széttagolt lakáspolitikai kormányzat esetén nagy a valószínűsége annak, hogy az erős lobby szervezetek érdekei dominálják a lakástámogatási rendszert. Például az építőipari vagy a banki érdekcsoportok képesek voltak a 2000 és 2004 közötti lakáspolitikát befolyásolni, és arra később is komoly befolyásuk maradt, ugyanakkor a különböző érdekcsoportok közötti versengés segítheti a kiegyensúlyozottabb támogatási rendszert (bár ez önmagában nem cél). A szervezetek közötti verseny, és egyáltalán, a szervezetek túlélési stratégiája innovatív megoldásokhoz vezethet – de akár torzulásokhoz is.

A mai lakáspolitika egyik leggyengébb eleme, hogy a kormányzatnak nincs kontrollja a programok megvalósítása felett – részint nincs kapacitás, részint senki nem érdekelt benne.

A lakásrendszer piaci folyamatokon és intézményi beavatkozásokon keresztül járulhat hozzá vagy csökkentheti a hátrányos helyzetű csoportok elszigetelődését.

A lakáspolitikai beavatkozás

• növeli a társadalmi különbségeket, és ezáltal hozzájárul a hátrányos helyzetű csoportok elszigetelődéséhez
  
  • régi hitelek rendezése, lakásprivatizáció, hitelek kamattámogatása, magánbérlakásrendszer pénzügyi hátrányai;
• gyengíti a különbségeket, de közvetett módon a piaci mechanizmusok révén a hátrányos csoportok helyzete tovább romlik
  
  • „szocpol” támogatás, „félszocpol”, bérlakások elosztása, megalapozatlan hitelezés;
• mérsékli a különbségeket és csökkenti a hátrányos helyzetű csoportok elszigetelését
  
  • panelprogram, lakásfenntartási támogatás, lakbértámogatás (ha működne);
• a lakáspolitikai beavatkozás hiánya teret ad szélsőséges (kriminalitással összefonódó) megoldásoknak.

A lakásfenntartási támogatás és a hátralékosság főbb jellemzői

• Tipikusan „ad hoc” modellek (a támogatás mértéke nem veszi kellően figyelembe a lakás alapterületének változását, lakástípust és a fűtés módját).
• Szétaprózódott (párhuzamosan futó) konstrukciók: önkormányzati és normatív lakásfenntartási támogatás, önkormányzati konstrukciók (lakbértámogatás, rezsitámogatás), gázártámogatás, vízdíjtámogatás.
• Alapprobléma, hogy a jóléti rendszer nem képes biztosítani tartósan az egyensúlyt a perifériára szorult alacsony jövedelmű háztartások  megélhetési költsége és  jövedelmei között (a, informális jövedelmek, b, háztartás stratégiák és a jövedelemkiegészítő támogatások, c. egyéni problémák). A hátralékkezelési program nem egy vészhelyzetben szükséges forgatókönyv, hanem egy szociális ellátási forma.

A szociális bérlakás fogalma
A jogosultság/rászorultság szempontjából definiálva minden olyan lakhatási lehetőség (támogatás), amely azokat segíti, akik a piaci körülmények között nem tudnak lakáshoz jutni.

A bérlakásprogram indokai
Hatékony szociálpolitika nem működhet lakások nélkül. Becslések alapján körülbelül 600 ezer   bérlakásra lenne szükség (15%), amelyből hozzávetőlegesen 300 ezer a szociális igény (7,5%).

Bérlakásprogram, szektorok

Szociális szállás

• Önkormányzati szociális bérlet
• Kontrollált „közhasznú szektor”,  lakástársaságok
• Egyedi (vagy intézményi) magántulajdonú, szociális hasznosítású lakások

Ez nem egy elméleti modell: minden területen vannak kísérletek (jók, rosszak), vannak intézmények, szereplők, akik egy-egy megoldás mögé tudnak állni, amelyek hatékonyak is lehetnek, ha megfelelő ösztönzők működnek – ezeket az ismereteket kell  integrálni a reformok kidolgozásába.

Szociális szállás

• Átmeneti megoldás – „lefelé” és „felfelé” is lehet menni
• Szociális szervezet feladata
  
  • segít, támogat az igénytől függően
  • ellenőriz, biztosítja a rendszer fenntarthatóságát
• Szociális szervezet „érdekeltsége” és elszámoltathatósága

Szociális lakástársaságok

• Önkormányzati és/vagy magántulajdonban lévő szervezetek
• Normatív lakbértámogatás és tőketámogatás (hitelgarancia, kamattámogatás, készpénz)
  
  • Kockázatok megosztása – valódi PPP
  • Támogatási szint korlátozása
• Lakások elosztásának szabályozása és ellenőrzése
  
  • Névjegyzék (75%), egyéb jelentkező, aki megfelel a kritériumoknak
  • Központi, önkormányzati kontroll

Szociális bérletek közvetítése

• Szociális lakásügynökség
  
  • Létező szervezetek (szociális intézmények, ingatlanközvetítők stb.)
  • Közvetítési és működtetési díj – pl. a lakbér 10%-a
  • Önkormányzati lakásigénylések
• Ellenőrzés: elosztás, lakbér, lakásminőség stb.
• Nemzetközi (belga, olasz) példák

Kiút

• A lakáspolitikai paradigmaváltás szükségessége: szociális bérlakás, hatékony lakásfenntartási támogatás és célzott, magántulajdonú lakásokat is átfogó programok (panelfelújítás, városrehabilitáció, telepfelszámolás)
• Nincs hatékony szociális lakáspolitika olyan intézmények nélkül, amelyek érdekeltek a szektor működtetésében, fenntartásában – szociális lakáspolitikai lobby!
• Nincs hatékony lakáspolitika a közvetítő intézményi rendszer kontrollja nélkül: monitoring, ellenőrzés stb.
• DE: csak ha hasonló irányú változások indulnak meg más szektorokban is (informális gazdasági visszaszorítása)

4. Lakhatási projektek az érintettek bevonásával – módszertani tapasztalatok, kérdések
Előadók: Kőszeghy Lea és Rihay Zsuzsa, Habitat for Humanity

Az 1976-ban az Egyesült Államokban alapított Habitat for Humanity nevű nonprofit világszervezet célja, hogy megszüntesse a méltatlan lakáskörülményeket. Legfontosabb módszere, hogy munkájukba bevonják az érintett családokat és önkéntes segítőket is.

Magyarországon 1996 óta van jelen a szervezet, azóta 10 településen 400 családon segített 150 új otthon építésével és 250 felújításával, valamint 150 család részesült pénzügyi, műszaki képzésben.

A lakásépítési program célcsoportja a dolgozó szegények: a programban részt vevők kiválasztásakor a fő szempont a rászorultság és a visszafizetési képesség. Az együttműködés tartalmazza azt is, hogy a családoknak 1200 munkaórát kell ledolgozniuk, illetve vállalják, hogy részt vesznek a képzésekben, tréningeken és a közösségi életben. A Habitat for Humanity felkészíti a családokat a háztulajdonlással járó anyagi és egyéb kötelezettségekre is. A programban egy évet szánnak a könnyűszerkezetes ház felépítésére, időt adva a műszaki ismeretek megszerzésére és a tulajdonosi szemlélet kialakulására. A hosszú távú tervezés eleve a házépítéssel kezdődik, emellett fontos a pénzügyi takarékoskodás ösztönzése: az építkezés kezdetétől mire a ház felépül, legyen 250 ezer Ft előlegük.

A program kulcsszereplői az építésvezetők (feladatuk közé tartozik a családok koordinálása, esetleg mediáció, valamint szerepmintát is jelenthetnek), az önkéntesek, valamint a családgondozók (a családok kiválasztásában, felkészítésében játszanak fő szerepet).

A program legfontosabb eredménye, hogy olcsó lakást biztosít olyanoknak, akiknek erre egyébként nem lenne lehetőségük, másrészt a részt vevők megismerik a ház szerkezetét, továbbá az önkéntesek és a családok rész vételével csökken az építkezés költsége. A projekt lehetőséget biztosít arra is, hogy kialakuljon egyfajta közösségi szemlélet és közösségi élmény is.

A program lebonyolítása meglehetősen költséges, így elég alacsony a segített családok száma (évente kb. 10-20 család), másrészt miután megszűnt a szocpol -mely korábban az új ház árának az egyharmadát finanszírozta-, az új lakások építését szüneteltetni kell.

A Habitat for Humanity Magyarország jelenleg intézményi és egyéni felújítások keretében segít a rászoruló családokon, valamint pénzügyi és műszaki tréningeket tart.

Hangsúlyozzák, hogy bármilyen szociális lakhatási fejlesztés megvalósíthatósága és fenntarthatósága csakis intenzív előkészítő és utánkövető szociális munkával és az érintettek bevonásával lehetséges.

Mivel a szervezet felismerte, hogy a néhány száz családot elérő program nem oldja meg nagyobb tömegek lakhatási problémáit, egyre több figyelmet kíván fordítani az érdekképviseleti tevékenységre. Ennek célja a lakhatási szegénység kérdésének beemelése lakáspolitikával – és egyéb érintett szakpolitikákkal – kapcsolatos diskurzusba (pl. fejlesztéspolitikába).

A Habitat for Humanity Magyarország az elmúlt hónapokban saját részre készült és más kutatási eredmények nyomán, továbbá szakértői konzultációk során kialakított egy a lakhatási szegénységgel kapcsolatos állásfoglalást, azzal a céllal, hogy ebből kiindulva elkezdődjék egy szakmai diskurzus a lakhatási szegénység kérdéséről.

A lakhatási szegénységgel kapcsolatos kulcsproblémák amelyeket a szervezet azonosított:

• Tulajdonorientált rendszerek kudarcai bizonyos helyzetek megoldásában (szülői háttér nélküli fiatalok, intézményi ellátásból kikerülők, szegregált területekre beragadók), bérlakások hiánya (kb. 4+4%, a legalacsonyabbak között Európában)
• Megfizethetőségi problémák, energiaszegénység
  
  • 2003-ban a háztartások több mint 20%-ánál éri el a lakásfenntartás költsége a háztartásbüdzsé 30%-át
  • éppen a szegényebb háztartások laknak a legrosszabb energiahatékonyságú lakásokban
• Szegénység területi koncentrációja, szegregáció: MINDENKINEK rossz!
  
  • több mint 500 romatelep
  • kb. 160 ezer ember városi szegregátumban
  • több száz szegregált falu
  • szegénység koncentrációja: nemcsak települési, hanem már térségi szinten
  • a romák: felülreprezentáltak (kirekesztés speciális formái), de nem csak romákat érint!

Ajánlások a fenti problémák kezelésére:

• A jelenleginél kiterjedtebb, jól működő bérlakásszektor megteremtése (építés + meglevő állomány bevonása, új menedzsment-modellek a szereplők kölcsönös érdekeltségére alapozva)
• Olcsó lakások kínálatának megteremtése
• Lakhatási támogatások rendszerének újragondolása: jobb célzás, integrálás, szektor-neutralitás
• Komplex program az energiaszegénység csökkentésére: energiatakarékos felújítások (elérhetővé tétele alacsony jövedelmű háztartások számára) támogatási rendszer átalakítása, képzések, szemléletformálás
• Szegénység területi koncentrációjának oldása: mobilizálás, területileg célzott, helyi erőforrásokat és igényeket számba vevő programok
• Komplexitás! Lakhatási elemek mellett: foglalkoztatási, közösségfejlesztési, oktatási, egészségügyi program-komponensek.

5. Mikrohitelezés az Autonómia Alapítvány programjaiban: Esélykassza és IDA lakhatási program
Előadók: Béres Tibor és Gosztonyi Márton, Autonómia Alapítvány 

Az Autonómia Alapítvány 2010-ben indította el IDA lakhatási programját, melynek része a mikrohitelezés és a pénzügyi fejlesztés is. A lakhatási programban részt vevő szervezetek (Autonómia Alapítvány, Habitat for Humanity, Magyarország és a Mikrohitel Zrt.) célja olyan szociális támogató projekt megvalósítása legalább 100 alacsony jövedelmű család számára, amelyben a lakhatási problémák megoldása összekapcsolódik a családok megtakarításra ösztönzésével, háztartásaik pénzügyi helyzetének stabilitását támogató pénzügyi képzéssel és személyes tanácsadással.

Az IDA (Individual Development Account) egyfajta feltételes támogatás. Azok részesülhetnek benne, akik egy előre meghatározott összeget bankszámlára helyeznek el minden hónapban, képesek rendszeres megtakarításra. A személyi hitelezéshez pénzügyi képzés is kapcsolódik, melynek célja a háztartási költségvetés optimalizálása.

A program célcsoportjába tartoznak egyrészt azok az alacsony jövedelmű családok, amelyek számára nem hozzáférhetők a kereskedelmi bankok hiteltermékei, ingatag anyagi helyzetük és az alapvető pénzügyi ismeretek hiánya miatt pedig gyakran kárvallottjai a nyerészkedő hitelezőknek, uzsorásoknak. Másrészt a gyermekvédelmi szakellátásból nagykorúként kikerült fiatal felnőttek, akik az állam által biztosított otthonteremtési támogatás összegéből nem tudják megfelelően rendezni lakáshelyzetüket, és nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi ismeretekkel és háztartás-vezetési gyakorlattal, illetve támogató családi háttérrel az önálló életkezdéshez.

A programba való bekerülést megelőzően meg kell teremteni az elindulás keretfeltételeit: egyrészt el kell érni az önkormányzat felelősségvállalását (a hitelösszeg 30%-áért kezességet vállal), másrészt egy olyan hitelintézményt szükséges bevonni, amely költségmentesen nyit folyószámlát a programban részt vevők számára. Mindezek fejében az önkormányzat beleszólhat a jelentkezők kiválasztásába, illetve a település ingatlanállományának értéknövekedését kapja. A program elindulásának további feltétele, hogy a résztvevő vállalja az Autonómia Alapítvány által szervezett pénzügyi képzés és a Habitat for Humanity energiatakarékossági felkészítésének az elvégzését, továbbá a helyi tanácsadóval való folyamatos együttműködést.

A keretfeltételek megteremtését követően elindul a megtakarítási időszak: ez a résztvevőktől minimum 6, maximum 18 hónapon keresztül havi 5-15 ezer forint megtakarítást vár el. A megtakarítással párhuzamosan folyik a résztvevők gazdasági képzése. A megtakarítási periódus végén az adományozó (az Autonómia Alapítvány) ugyanannyi adományt ad, mint a résztvevő megtakarítása, a Mikrohitel Zrt. pedig a hitelbírálatot követően maximum annyi hitelt biztosít, mint a megtakarítás és az adomány összegének kétszerese. A megtakarítás teljes összegét a Habitat for Humanity segítségével megtervezett és ellenőrzött felújítási munkálatokra kell fordítani. A kivitelezés végeztével a résztvevő maximum 6 éves futamidőben visszafizeti a hitelt a Mikrohitel Zrt.-nek. Fontos, hogy a havi törlesztőösszeg azonos nagyságú lesz, mint a havi magtakarítási összeg volt.

A program nagy előnye, hogy azok számára is hitelképességet tesz lehetővé, akik munkanélküliségükből vagy egyéb hátrányos helyzetükből eredően nem lehetnének hitelképesek, továbbá a program által képessé válnak a személyre szabott visszafizetési feltételeknek eleget tenni.

A program ötvözi az IDA (egyéni megtakarítás és kiegészítő támogatás), a nem formális pénzügyi képzés és a mikrohitelezés módszerét. Jóllehet, első ránézésre a program lakhatási célú, a tulajdonképpeni cél a pénzügyi kultúra fejlesztése, a háztartási költségvetések konszolidálása.

A program két támogatója az Open Society Institute, New York és a Levi’s Strauss Alapítvány.