A konferencia időpontja: 2010. április 21.
Helyszíne: Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet

A konferencia moderátora:
Ghyczy Gellért, főosztályvezető-helyettes
SZMM Családi és Szociális Szolgáltatások Főosztálya

A konferencián azoknak a jó gyakorlatoknak és civil kezdeményezéseknek a bemutatására került sor, amelyek alapvető célja, hogy különböző oktatási programokkal támogassa a mélyszegénységben élőket.

A programok egy része a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Módszertani Csoportja által, a „Jóléti szolgáltatások formájában mélyszegénységben élőket támogató, már működő modellprogramok fejlesztésére” címmel kiírt pályázaton nyert támogatást.

1. „Esélyteremtés a Tudor Műhelyekben” – Tudor Alapítvány (Szombathely, Budapest, Polgár)
Előadók: Somlai Péter, Szilágy Jánosné

A 2000-ben létrehozott Tudor Alapítvány célja, hogy csökkentsék a különböző társadalmi pozíciójú kisiskolás gyerekek közötti művelődésbeli különbségeket, valamint, hogy megteremtsék azokat az oktatási feltételeket, amelyek lehetővé teszik a résztvevő gyerekek számára, hogy középiskolákban folytathassák a tanulmányaikat.
A programban résztvevő 8-10 éves gyerekek hetente többször, rendszeresen látogatják a Tudor műhelyekben folyó komplex felzárkóztató és tehetséggondozó délutáni foglalkozásokat. A Tudor műhelyekben a gyerekek egyrészt idegen nyelvet tanulnak, másrészt számítástechnikai ismereteket sajátíthatnak el, valamint különböző szabadidős programokon (hétvégi programok, nyári táborok) és képesség-fejlesztő munkában vesznek részt. Az előbbiek mellett legalább ilyen fontos, hogy egy olyan pedagógust tudhatnak maguk mellett, aki figyel rájuk, törődik velük.
Bár a programba bevont gyerekek valóban hátrányos helyzetűek, de többségük nem a mélyszegénységben élők közül kerül ki. Ennek legfőbb oka, hogy a program nagyban épít családokkal való szoros együttműködésre és a folyamatos kapcsolattartásra, de az ilyen szintű kapcsolattartást éppen a mélyszegénységben élő családokkal a legnehezebb kialakítani.

Az elmúlt időszakban összesen négy Tudor műhely alakult az országban: Szombathelyen, Józsefvárosban, Polgáron és Csepelen. Egy-egy csoportba körülbelül 12-15 fő jár. Bár a műhelyek számát az elmúlt években – a források hiánya miatt – nem tudták bővíteni, a műhelyekbe járó gyerekek száma évről-évre nő. Jelenleg közel 70 gyerek vesz részt a programban.

A műhelyek nem tekinthetők egységesnek sem a gyerekek kiválasztásának módszerében, sem pedig a foglalkozások tematikájában. Ennek oka egyértelműen a Tudor műhelyeknek otthont adó városok/térségek eltérő lehetőségeiből adódik.

Valamennyi műhely esetében az Alapítvány igyekszik szoros kapcsolatot kialakítani a helyi önkormányzatokkal és a helyi szervezetekkel. Ennek keretében például – a műhelyek közül minden bizonnyal a legsikeresebben működő – szombathelyi műhely a Nyugat-Magyarországi Egyetem helységeit használja, másrészt az egyéni tehetséggondozás keretében lehetőség szerint bevonják az Egyetem oktatóit is.

A programot eddig sikeresen teljesítő gyerekek valamennyien jó eredménnyel végzik a középiskolát.

Az alapítvány honlapja: http://www.tudor-alapitvany.hu

2. „Kistérségi gyerekesély programok” - GyEP
Előadó: Darvas Ágnes

A Gyerekszegénység Elleni Nemzeti Program (2006) megalkotása után közvetlenül kezdődött el a Kistérségi gyerekesély programok keretében a Szécsényi kistérségben egy megvalósítási kísérlet. Eközben, illetve ezzel párhuzamosan megszületett a „Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégia” országgyűlési határozat, amely a 2007-2032-ig tartó időszakra tervez, s melynek a cselekvési terve szerint 2013-ig 10 kistérségben kell megvalósítani a Komplex kistérségi gyerekesély programokat. Ez a kistérségi kiterjesztés 2008-ban kezdődött meg.
Az egész gyerekstratégia finanszírozása elsősorban uniós (pl. TÁMOP), illetve kisebb arányban költségvetési forrásból történik.

A Nemzeti Stratégia bár nem választja szét a Biztos Kezdet gyerekházakat és a Komplex kistérségi gyerekesély programokat, de a gyakorlat során, elsősorban a pályázati rendszer miatt nem minden esetben tudnak együtt megvalósulni.

A gyerekstratégia 9 tagú civil értékelő bizottsága 2009-ben kiadta első jelentését, mely megtalálható a Miniszterelnöki Hivatal honlapján.

A Komplex kistérségi gyerekesély programok azért a 33 LHH-s kistérségben jönnek létre, mert hazánkban – a nyugat-európai trendekkel szemben – a szegénységben élő gyerekek 60%-a vidéken, elsősorban a kistelepüléseken él. Éppen ezért ott kezdődnek el a fejlesztések, ahol a legnagyobbak a problémák. A programnak nagyon fontos alapelve, hogy a településeken valamennyi ott élő gyereket igyekszik bevonni. A program nagyon erős vonala az integráció, amelyet a legkorábbi gyerekkorban kell elkezdeni.

A szegénység, a gyerekek esélyeinek a növelése társadalmi probléma, társadalompolitikai programot kíván. Ebben az értelemben az időszakról-időszakra működtetett pályázatból finanszírozott projektek nem oldják fel a problémát.

A Komplex kistérségi gyerekesély programok alapvető célja a szegénység újratermelődésének a megakadályozása. A kistérségi programok eszközrendszere kicsit más, mint az országos szinten működő programok eszközkészlete (nem lehet például jogszabály-módosítást kezdeményezni). Elsődleges pozitívuma, hogy az oktatási és szociális programokban a helyi lehetőségek megvalósítására helyezi a hangsúlyt, melyben nagyobb szerepe lehet a helyi lakosok bevonásának. Sajnos a hátrányos helyszíneken nem jellemző a civilek szerepe.
Nagy kérdés, hogy kistérségi/kistelepülési/intézményi szinteken megvalósított program a strukturális változások nélkül hosszútávon eredményes lehet-e.

A Szécsényi kistérségben 2006 óta elkezdett megvalósítási kísérletben, akciókutatásban törekednek arra, hogy a folyamatosan módosuló helyi szükségletekhez igazodó szolgáltatásokat illesszenek.

Szécsény kistérség 13 településén összesen 20 000 fő lakik, ebből kb. 4000 gyerek. A kistérség 13 települése közül 12 komoly szociális problémákkal küzd, nagyon magas a tartós munkanélküliek száma.

Az oktatással szorosan összefüggő fejlesztések: a korai képességgondozás és a Biztos Kezdet program, az egyéb közoktatási rendszerekhez köthető kapcsolatok és programok, az ifjúságfejlesztés, a szociális és a közösségi munka. A program legnehezebben megvalósítható eleme a lakhatási problémák felszámolása. A program jelenleg mintegy 50, korábban munkanélküli helyi lakos alkalmazását biztosítja. A szociális szövetkezet is a foglalkoztatási problémák egy részét javíthatja. A fenntarthatóság egyik pillére a szociális szövetkezet lehet, a másik pedig a program társadalmasítása.

7 településen működik Biztos Kezdet Gyerekház, 10 települést lát el az iskolai koordinátori háló, mely a szülők és az iskola közötti kapcsolat javítását szolgálja. A kistérségben 3 tanoda működik, 6 iskolában vannak délutáni szabadidős programok, jelenleg 4 iskolában mestertanár segíti a pedagógusok munkáját, 6 településen működik nyári napközi és általában 2 gyerektábor lebonyolítására kerül sor. Az egyik kistelepülésen közösségi házat tartanak fenn. Az elmúlt 3 év tapasztalata, hogy a működtetett szolgáltatások megmozdíthatják a nagy rendszereket is.
A program fontos jellegzetessége, hogy a legkorábbi életkortól avatkozik be, így a kezdeti hátrányokat is képes mérsékelni, továbbá szorosan együttműködik a szülőkkel.

3. „Nyitott Ház” Tanoda - Vigyázz reánk Egyesület és a Szent Márton Caritas
Előadó: Békési Andrea

A közösségi szolgáltatásokat 10 éve működteti az Ormánságban a Szent Márton Caritas Alapítvány és a Vigyázz Reánk Egyesület. Jelenleg 10 településen dolgoznak a munkatársai. Olyan, 3-500 fős kistelepüléseken, ahol nagy számban élnek beás cigányok. A falvakban általánosnak mondható az alacsony iskolai végzettség, a magas munkanélküliség és a rossz infrastruktúra.

A szolgáltatások komplex közösségépítő/oktatási projektté váltak az Alapítvány közel 10 éves működése során. A tevékenységi kör várhatóan tovább bővül, elsősorban a munkahelyteremtés és egy komplex kistérség-fejlesztés irányába. Fontos, hogy a munkatársak mindennapos jelenléttel vegyenek részt a munkában és lehetőség szerint a közösségekben éljenek. A programok kiemelt szempontja, hogy azok a még meglévő, helyi közösségi erőforrásokra is épüljenek, illetve működjenek együtt a helyi szervezetekkel (elsősorban az önkormányzatokkal).
Az Alapítvány elsősorban pályázatokból tartja fent magát, de jelentős a természetbeni adományokból összegyűjtött támogatás is. Anonim örökbefogadási programjuk keretében egy-egy gyermek iskoláztatásával kapcsolatos (bérlet, iskolai étkezés) költségeit finanszírozza egy-egy „örökbefogadó” család.

Valamennyi programelem alapvető célja, hogy a tevékenységeket a helyi igényekre reagálva építsék ki. Kezdetektől fontos – a jogsegélyszolgálat és a szociális ellátásokhoz való hozzásegítés máig az egyik legsikeresebben működő területe az Alapítványnak –, hogy segítse a helyieket érdekeik érvényesítésében. A projektek között vannak azonnali segítséget nyújtó elemek is, ilyen az adományosztás. Az Alapítvány nagy számban foglalkoztat helyben élő, tartós munkanélkülieket.

Az iskolai sikerességet – amely nem csak a fiatalokra, gyerekekre vonatkozik –, segíti elő a szervezet oktatási programcsomagja.

Alsószentmártonban közel 10 éve működik az Alapítvány tanodája, ahova mintegy 70 általános és középiskolás gyermek jár. A szervezet munkatársai különösen fontosnak tartották és támogatták a szülőket abban, hogy a tanodába járó gyerekek ne a helyi körzeti iskolában tanuljanak, hanem a heterogén, többségi közösségben, lehetőleg a környékbeli iskolákban „méretessenek meg”.

A tanoda elsősorban tanulmányi (korrepetálás, tehetséggondozás) segítséget nyújt, de a tevékenységek közé tartozik a különböző szabadidős/közösségi programok megrendezése is (klubok, szakkörök). Valamennyi programot a helyi közösségek igényeivel összhangban, illetve a helyiekkel együtt állítják össze.

Az elmúlt időszak fejlesztéseinek köszönhetően az Alapítvány 4 településen működtet közösségi/nyitott házat, mely megteremtheti a lehetőségét annak, hogy ezeken a helyszíneken is bekapcsolódjanak a gyerekek a tanoda-programba.

4. Cigánynak lenni Borsodban- lehetőségek az oktatásban
Előadó: Derdák Tibor, Orsós János

Derdák Tibor, a Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatója jelenleg egy Borsod megyei településen, Sajókazán működtet iskolát, valamint 3 közösségi házat. Hasonló elven korábban Baranyában is tartottak fenn iskolát, s bár abban a térségben is találkoztak a felnőttkori analfabetizmussal, a Borsod megyei problémák egészen eltérő okokkal magyarázhatók. Itt ugyanis nem csak az 50 évnél idősebb korosztály, de a fiatalok esetében is magas arányú az írástudatlanság. A sajókazai iskolába ennek megfelelően rendkívül változatos a beiratkozott tanulók korosztálya.
Sajókazán, ahol az iskola központja van, mintegy ezer fő él cigánytelepi körülmények között, olyan lakásokban, ahol szinte elképzelhetetlen, hogy valaki megfelelően felkészülhessen a másnapi iskolára. Ahhoz, hogy ez a réteg bekerüljön középiskolába, nyilvánvalóan nem elég egy oktatási programot működtetni, ehhez komplex segítés kell, elsősorban a tanulás tárgyi feltételeit megteremteni. Minden felelősen gondolkodó személynek alapvető érdeke kell, hogy legyen, hogy a sajókazai telephez hasonló területen lévő fiatalokat iskoláztassa.

Az előadás során levetített videó-filmen bemutatásra kerültek a sajókazai lakosok mindennapi és általánosnak mondható problémái: a helyiek villanyáramot lopnak, mivel nem tudják megfizetni a közüzemi díjakat. A helyi közösség vezetője úgy nyilatkozik, hogy bár tisztában van azzal, hogy az áramlopás bűncselekmény, de a börtön mégsem lehet megoldás. Véleménye szerint az érintett családoknak hathatós segítség lenne, ha a tartozásokat közmunka-program keretén belül ledolgozhatnák, illetve előre fizetős villanyórát szereltethetnének fel. Ezekre a megoldásokra azért nem kerülhetett sor, mert a jelenlegi helyzet fenntartása mind az áramszolgáltató, mind pedig a helyi önkormányzatnak az érdeke.

Hasonló ellenérdekeltséggel került szemben a működtetett iskola is.

A közeljövőben várhatóan a Dekriminalizációs minta-program keretében próbálják meg azokat az alapfeltételeket megteremteni, mely közvetlenül is akadályozzák a gimnáziumi program sikerességét.

5. SZMM Aszódi Javítóintézet oktatási programja
Előadó: Takács Pál

Az Aszódi Javítóintézet iskolájában 126 éve folyik oktatás, ma általános iskola, szakiskola és speciális működik.

Az iskolába 11-19 éves fiatal bűnelkövetők járnak, többségüknél az alapkészségek is hiányoznak. A javítóintézet képzésében az egy hagyományos tanév fél év alatt fut le. Az oktatás napi 7 órában történik és csak a közismereti tantárgyakat tanítják (a készségtantárgyak délután vannak). A szakiskolában 2 OKJ-s szakmát (faipari gépmunkás, szobafestő-mázoló) biztosítanak, illetve 2 tanfolyamot végezhető el (hegesztő, fonott bútorkészítés). Évente kb. 150 általános iskolai bizonyítványt és 30-35 OKJ-s részszakmai bizonyítványt tudnak kiadni.

Jelenleg csak néhány zárt iskola maradt, így kezdeményezik, hogy a még működő zárt iskolákban önálló tananyagot és módszertant dolgozzanak ki, annak érdekében, hogy a fiatalok használható tudást kapjanak.

6. Az Oktatási Integrációs Program
Előadó: Sárközi Gábor (Oktatási és Kulturális Minisztérium, Esélyegyenlőségi Főosztály)

Bizonyos helyszíneken nem lehet megvalósítani az oktatási integrációt, elsősorban a komplex szociális (foglalkoztatás, oktatás, megélhetés) problémák miatt. Ilyen színtér Borsod megye néhány települése, például Sajókaza. A cigánygyerekek elkülönítése már a '60-as években megkezdődött, ez a helyzet azóta nem sokat változott.

Az elviekben jogszabályban biztosított szabad iskolaválasztás ma csak nagyon kevés állampolgárnak a kiváltsága, hiszen a legszegényebb településeken és körzetekben egyszerűen nincs választási lehetősége a szülőknek.

8 éve kezdődött el az Oktatási Integrációs Program, amelynek már a kezdetén is tisztában voltak azzal, hogy komplex szociális problémákat kizárólag az oktatáson keresztül nem lehet orvosolni. A program alapvető célja az volt, hogy az általános iskolák valamennyi fiatal számára hozzáférhető és azonos minőségű szolgáltatást garantáljanak.

Az Integrációs Program célja, hogy az idővel egyre rosszabb és korlátozott minőséget nyújtó szegregált, homogén oktatási intézményeket felszámolja. Az Integrációs Program legfontosabb pillére, hogy pedagógiai módszertani fejlesztéseket végezzen. Ehhez kapcsolódott, hogy jogszabályban is garantálni kellett a szegregáció tilalmát (először a Közoktatási törvényben, majd az Egyenlő bánásmód törvényben 2004-ben). Ennek megvalósulásához költségvetési forrásokat is rendeltek.

A program keretében folyó valamennyi módszertani képzés tantestületi képzésként valósul meg, jelenleg összesen 1600 közoktatási intézményben. A legtöbb problémát a fenntartók ellenállása jelentette. A deszegregációval szembeni ellenállás miatt valamennyi közoktatási támogatás alapvető feltételévé tették, hogy a benyújtott program érintse a legelesettebb társadalmi rétegeket.

Az Integrációs Program struktúrát természetesen nem változtatott, de lettek olyan eredményei, amely megváltoztathatja a folyamatokat.

2 fontos kutatás született az oktatási integráció sikerességének az értékeléséhez: az egyik a gyerekek iskolai eredményessége felől, a másik pedig pedagógusok attitűd-változását mérte fel.

A gyerekek iskolai eredményessége az integrációs programba bevont iskolák tanulóinál (romák és nem romák esetében is) javult, az etnikai előítéletek csökkentek, a cigánygyerekek önértékelése egyértelműen pozitívabb lett.

A pedagógusok attitűdjére nem gyakorolt jelentős hatást a bevezetett új módszertani fejlesztések.

„Kérdés és válaszok”

• a cigányokkal foglalkozó szakemberek presztízse nagyon alacsony
• a szociális területen nem adekvátak az ellenőrzések: a túlságosan sok ellenőrzés kizárólag a „papírmunkával” foglalkozik, miközben figyelmen kívül hagyja magát a megvalósított projektet
• a hasonló területen dolgozó különféle civil szervezetek közötti együttműködés sokszor problémás
• a szociális ellátórendszer sok helyen nem létezik, gyakran csak látszat tevékenységet folytatnak
• az önkormányzatok gyakran nem működtetik a nem kötelező segítő szolgáltatásokat (például adósságkezelés), annak ellenére, hogy szükséges lenne