IFJÚSÁGKUTATÁS
Útvonal ide: KUTATÁSI ARCHÍVUM

Minisztériumi, önkormányzati döntéstámogatás

Goldmann Róbert

2005-06

A tanulmány megkísérli bemutatni a különböző szintű szociálpolitikai döntéshozatali folyamatok aktuális helyzetét, a döntéshozatali folyamat főbb lépéseit. Kitér a helyzetértékelést leginkább segítő információs források ismertetésére, a döntés-előkészítést segítő humán erőforrás helyzetére, a döntés-előkészítés társadalmasítási folyamatainak bemutatására. A tanulmány egy stratégiai cél, egy kívánatos állapot bemutatásával zárul.

A magatartástudományi döntéselmélet iskola szerint a vezetési döntéshozatal nem korlátozódik, korlátozódhat csupán az esetleges alternatívák közötti választásra, hanem hosszú folyamat eredménye, melynek része a megelőző döntés-előkészítés, a választás és az utólagos követés, módosítás.

A probléma- és döntési helyzet felismerése után a probléma azonosítása, a helyzetértékelés előkészítése a legfontosabb, amihez rengeteg információra van szükség. A szociálpolitikában (is) használható adatok többségét a Központi Statisztikai Hivatal gyűjti a népszámlálások és az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program keretében. Akár ezen adatokról, akár más szervek (NCSSZI, OM) által létrehozott adatbázisokról egyöntetűen elmondható: a gyűjtendő adatok kiválasztásánál az adatgyűjtő szempontja és érdekei érvényesülnek, a más által történő felhasználhatóságot egyáltalán nem, vagy csak elenyésző mértékben veszik figyelembe. A döntési folyamatban való jelenlegi alkalmazhatóságukat tovább nehezítik a hozzáférési nehézségek is. A létrejövő adatbázisok egy részéből egyáltalán nem készül mindenki számára elérhető publikus változat, elektronikus vagy papír alapú kiadvány.  De a nyilvánosan elérhetők döntő része is – a számítástechnikai infrastruktúra hiánya vagy a magas ár miatt – csak igen szűk körben hasznosul.

Az összegyűjtött adatok elemzése és a döntési alternatívák kidolgozása helyi szinten javarészt a önkormányzatoknál szociális ügykörben dolgozó köztisztviselőkre és részben a szociális intézmények szakembereire hárul. A képesítéseikre vonatkozó adatokból egyértelműen kitűnik, hogy többségükben nem rendelkeznek megfelelő végzettséggel a munka magas színvonalú elvégzéséhez. A döntési folyamat e szakaszában – és sokszor konkrétan magában a döntésben is – tehát elsősorban olyanok vesznek részt, akik jó esetben is többnyire csak a tapasztalatukra támaszkodhatnak.

Ezen hiányosságokat korrigálhatná a döntés előkésztését segítő társadalmasítás, a szakmai szervezetek és az érintett csoportokkal folytatott konzultáció, párbeszéd. E lépés megtételére csak igen szűk körben kötelezik a jogszabályok a döntéshozókat. Ennek ellenére a gyakorlatban, különösen a magasabb döntéshozói szinteken, már inkább alkalmazzák, legalábbis formálisan. A társadalmasítás időigényes és bonyolult folyamatát leegyszerűsítő technikák még sok helyen kialakulatlanok, de többnyire az ezek alkalmazását biztosító (pl. informatikai) feltételek sincsenek meg.

A döntés-előkészítő rendszerek kívánatos fejlesztéséhez több összehangolt lépésre lenne szükség. Szükség lenne az adatgyűjtési rendszerek összehangolására és újragondolására, melyben fontos szerepet kapna a döntések meghozatalában való használhatóságuk növelése. A potenciális igénybe vevőknek, a szociális szakmának nemcsak használóként, de megrendelőként is fel kell lépnie az adatgyűjtőknél. Lehetővé kell tenni az összegyűjtött adatok sokkal szélesebb körű hozzáférésének biztosítását. Ez együtt kell hogy járjon a szociális intézmények, önkormányzatok informatikai fejlesztésével is, hiszen a végfelhasználók  sokszor a legalapvetőbb infrastruktúrával sem rendelkeznek.

A döntésben résztvevők képzettségének növelése (pl. képesítési előírások szigorításával, a szakvégzettségűek pályán tartásával stb.), amely a helyzet hosszú távú javításának egyik szükséges lépése, már rövid távon is eredményt hozhatna olyan döntéstámogatási hálózat kiépítésében, mely a korszerű informatikai lehetőségek használatával segítene a tapasztalatok cseréjében, a strukturált döntési helyzetekben  megoldást kínáló, kidolgozott megoldási „klisék”, döntési mechanizmusok átadásában.

Ki kell dolgozni az egyre inkább nélkülözhetetlen társadalmi párbeszéd lehetőségét biztosító technikákat, amelyek differenciáltságuk révén alkalmasak a szakemberek és a különböző helyzetű klienscsoportok bevonására.

Kapcsolódó fájlok:
PÁLYÁZATOK
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK
TÁMOP 5.4.10.
TÁMOP 5.2.9.
TÁMOP 5.2.6.
TÁMOP 5.4.1-12/1.
EFOP 3.1.1.
LEZÁRULT UNIÓS PÁLYÁZATOK
MÓDSZERTANI ARCHÍVUM
KUTATÁSI ARCHÍVUM
ADATBÁZIS
KÉPZÉS